Az embernek egyedül a
tanítványaival nem szégyen dicsekednie. - Vörös István
Én úgy gondolom, hogy ma tanárnak lenni nem könnyű dolog, de mindenképpen
kifizetődő. Nekem a családomban nincs tanár, sok ágra visszamenőleg, senki nem
választotta ezt a szakmát, ezért a rokonok értetlenül viszonyulnak ahhoz, hogy
én mégis pedagógus szeretnék lenni. Pedig számomra ez sosem volt kérdés, mikor
első osztályos koromban megismerkedtem a számokkal, a matematikával, azonnal
eldöntöttem, hogy matematikatanár leszek, és ez azóta sem változott.
Számomra nagyon fontos az, hogy segítsek másokon. Amellett, hogy
rendszeresen segítek rászorulókon, a tudásom átadása a jövő generációjának egy
olyan fajta segítés és feladat, amely iszonyatosan sok energiával, türelemmel,
fejlődéssel, önkritikával, szorgalommal, kreativitással, tudással és
felelősséggel jár. Ha elrontunk valamit, annak akár komoly következményei
lehetnek. Hiszen az iskola és a család közösen nevelik a gyerekeket. Ki az, aki
ne mondaná el, hogy azért nem szeret egy tantárgyat, mert rossz volt a tanára?
Tapasztalat, hogy nagyon sok múlik a pedagóguson. Fontos, hogy a diákok lássák
rajtunk, hogy szeretjük a szaktárgyunkat, érdekesnek találjuk és fontos, hogy
bemutassuk nekik, mire tudják majd a későbbiekben használni.
Én tényleg úgy gondolom, hogy a tudás hatalom és megfizethetetlen. Egy olyan
dolog, amit soha senki nem vehet el tőlünk. Fontosnak gondolom, hogy a tanulók
úgy menjenek tovább középiskolából, hogy már van egy világképük, vannak
gondolataik, vannak elképzeléseik és van tudásuk. Mindenképpen szeretném majd a
diákjaim figyelmét felhívni arra, hogy nem csak a tárgyi tudáson van a hangsúly.
Rengeteg olyan készség fejlődik az iskolában, amiket elképzelni sem tudnak.
Szerintem nekünk tanároknak ezekre fel kell hívnunk a figyelmüket, és
mindenképpen utat kell mutatnunk nekik. Nem az a lényeg, hogy megmondjuk mit
csináljanak, és hogyan, hanem arra kell sarkalni őket, hogy gondolkozzanak, és
megismerjék a múltat, amiből tudnak majd tanulni, építkezni.
Úgy gondolom, hogy akár osztályfőnökként, akár szaktanárként fontos a
szülőkkel együtt dolgozni. Én előnyben részesítem a fogadóórákat, mert ilyenkor
találkozhatunk a szülőkkel és megbeszélhetjük egymás tapasztalatait, közösen
kitalálhatunk egy stratégiát arra, hogy a tanuló egy érett, fiatal felnőttként
hagyja el a középiskolát. A diákok mindegyike más és más. Nincsen egy módszer,
amelyet mindenkin tudunk alkalmazni, fontos, hogy megismerjük őket is és a
családjukat is, hiszen ez egy együttműködés. Sajnos, az a tapasztalat, hogy
nagyrészt mindent a tanártól várnak a szülők, úgy gondolják, hogy beküldik a
gyerekeket az iskolába, és majd ott megnevelik őket. Pedig nagyon fontos, hogy
ez egy együttműködés legyen, ahol a középpontban a diák áll. Muszáj, hogy
erőnkön felül teljesítsünk, és a szívünkön viseljük a diákjaink sorsát, mert
ekkor leszünk igazán hatékonyak.
Az oktatási folyamatomat tekintve, én úgy gondolom, hogy mindenképpen
törekedni fogok arra, hogy érdekesen, interaktívan tartsam a tanórákat. A mai
gyerekeket rengeteg inger éri a mindennapokban, és az tapasztalható, hogy az
iskola az egy unalmas közeg számukra. Fontosnak gondolom, hogy minél több
pedagógiai módszert alkalmazzunk, hogy ezzel színesebbé varázsoljuk a
hétköznapokat. Erre alkalmasak a páros munkák, a csoport munkák és az IKT
eszközök. Nekem vannak ötleteim arra, hogy hogyan lehetne az IKT eszközöket
alkalmazni a tanórákon, amelyek a bejegyzéseim során nyomon követhetőek, de
hogy ezek mennyire tudnak a valóságban jól működni, az a jövő zenéje. Úgy
gondolom, hogy amire figyelnünk kell az az, hogy minden osztály más és más,
emiatt a feladatokat mindig rájuk kell szabni. Érdemes előbb megismerni őket,
kisebb feladatokat kérni tőlük, majd lehet nagyobb szabású IKT-s feladatokat
megvalósítani. Remélem, hogy a diákok jól fognak szórakozni, miközben
elsajátítják a megfelelő kompetenciákat.
Ha valaki itt tart, akkor az azt jelenti, hogy végig olvasta a
bejegyzésemet, amit nagyon köszönök!
Brigi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése